Hashima, Japán
Hashima (ismertebb nevén Gunkanjima, azaz “Csatahajó-sziget”) egy, a Kelet-kínai-tengerben, Nagasakitól 15 km-re délnyugatra található szigetváros, amelyet az 1970-es években kiürítettek és lezártak. Hashima Japán ipari történelmének egy sötét korszakát jelképezi. A XIX. század végén a kutatók hatalmas szén lelőhelyeket fedeztek fel a hashimai tengerfenék alatt. A szigetet a Mitsubishi vállalat vásárolta meg és 1885-től kezdődően egészen 1974-ig óriási mennyiségben bányásztak itt szenet.

A bánya bővítésével a sziget felszínét is folyamatosan átformálták: a kitermelt kővel kiegyenesítették a felszínt az épületek számára, a partot pedig hullámtörő fallal vették körül, amivel egyebekben újabb beépíthető területeket nyertek. Így nyerte el a sziget mai formáját. A sziget sziluettje, a helyieket a japán császári haditengerészet 1920-ban épült Tosa-osztályú hadihajójára emlékeztette. Innen kapta közismert nevét: Gunkanjima (軍艦島) azaz “Csatahajó-sziget”.

A szén termelés 1941-ben már évi 410.000 tonnás csúcsot döntött, azonban ezért az itt dolgozók rettenetes árat fizettek: a frontokon harcoló japánokat kínai és koreai hadifoglyokkal helyettesítette a kormány, akik közül a háború végéig ezerháromszázan vesztették életüket a hullám- és betonfalakkal övezett munkatáborban, főként betegségek, az alultápláltság és a kimerültség miatt. Volt aki szinte soha nem látta a napvilágot, mindennapos volt a kegyetlenkedés és a legkisebb apróságokat is halállal toroltak meg.

A háborút követően a sziget, immár szabad lakossága folytatta a bányászatot és számuk 1959-ben már elérte az 5259 főt. A szörnyű körülmények közé zsúfolt emberek lakónegyedében 139,100 fő/km2 volt a laksűrűség, amelyik akkor a legnagyobbnak számított a világon. A szigetvárosban iskolát, templomot, kórházat üzleteket és még bordélyházat is üzemeltettek a tömegszállások tövében. A borzalmas körülményeknek az 1970-es évek új technológiai megoldásai, így a kőolaj egyre szélesebb körű alkalmazása vetett véget. A kőszénbányászat háttérbe szorult, így a lassan kimerülő hashimai bányát 1974-ben bezárták. A munkások egymás után költöztek el, mígnem Hashima 3 hónap alatt teljesen elnéptelenedett.

A sziget évekig le volt zárva, tilos volt látogatni az életveszélyes épületek miatt. Aki mégis a szellem városba látogatott engedély nélkül, azt több hónapi börtönbüntetésre számíthatott. Nemrégiben azonban a kormány megváltoztatta az álláspontját és 2009 óta már szerveznek sziget látogatásokat a turistáknak, de kizárólag egy kijelölt útvonalon és idegenvezető felügyeletével. A sziget belső részei és épületei a mai napig tiltott területnek számítanak.

A sziget egykori lakója Dotoku Sakamoto szeretné elérni, hogy Hashima felkerüljön az UNESCO világörökség listájára, az itt látható, 2002-ben készített filmben Dotokou-t kísérik el Hashima szigetére.

forrás: http://madzag.hu/2007/05/30/hashima/
forrás: http://koos.hu/2008/07/15/szellemvarosok-hashima-island/